Kegyes és kegyetlen hazugságok
 

Hazudni néha muszáj. Annak ellenére így van ez, hogy tartós és fontos emberi kapcsolataink mind-mind az őszinteségre épülnek. A hazugságok, becsapások, apróbb füllentések azonban egész életünkben végigkísérnek...

Hiszen néha éppen azért nem mondunk igazat, hogy megkíméljük a másikat valamitől. Az egyenesség ugyanakkor az egyik legfontosabb emberi erény. Őszinteséget várunk a barátainktól, a családtagjainktól és természetesen a szerelmünktől is. De nem mindig és minden körülmények között.

A tipikus női kérdésekre, mint  „Szerinted kövér vagyok?” vagy: „Jól áll nekem ez a felső?” például csakis egyféle választ szeretnénk hallani, az igazságtól függetlenül. Az ilyen és ehhez hasonló apró füllentések a mindennapok részei, hiszen senkinek semmi kára nem származik abból, hogy elhitettük a másikkal: csinos és ellenállhatatlan.

Dr. Almási Kitty klinikai szakpszichológus szerint gyakran a különböző társadalmi szerepeinknek való megfelelés érdekében hazudunk.
- A munkahelyen a magánéletünk tiszteletben tartása és megbízhatóságunk megőrzése végett sokszor azt mutatjuk, hogy minden rendben van velünk, noha esetleg válófélben vagyunk vagy anyagi gondokkal küzdünk. Ez nem bántó, hanem sokkal inkább "elvárt" hazugság, hiszen ilyen helyzetekben nincs is befogadó közeg az őszinteségre. Hazugság lehet még sok egyéb olyan dolog, ami ösztönös vágyaink, félelmeink titkolását célozza.

Fontos kérdésekben azonban elengedhetetlen az őszinteség. Enélkül hogyan is bízhatnánk meg valakiben. A hazugságokra ráadásul előbb-utóbb fény derül, és ilyenkor alapjaiban rendülhet meg a kapcsolat. Jól, meggyőzően hazudni ugyanis nem könnyű. A lódítót elárulhatják a gesztusai, hangja remegése, csapongó tekintete. Ráadásul a legtöbb esetben egyik hazugság szüli a másikat, és a kitalált történetek fonalát egyre nehezebb követni.

Sokféle helyzet és indíték kényszeríthet füllentésre. A gyerekeknél gyakori cél a szülői fenyítés elkerülése, a büntetéstől való félelem. A kicsik nagy része még nem előre megfontoltan és kitervelten hazudik, hanem inkább ötletszerűen. Ezért aztán gyakori a lebukás, amit általában alapos fejmosás követ. Bár a gyerekeknek könnyebben elnézik a füllentést, többségük gyorsan megtanulja, hogy hazudni nem szabad.

Más a helyzet a tudatosan mások megtévesztésére törekvő felnőttekkel. Vannak, akik a munkahelyi érvényesülésért forgatják köpönyegüket mindig a megfelelő irányba, míg mások hódításaik érdekében vetnek be gátlástalanul minden eszközt.

A felmérések szerint a leggyakoribb hazugságokkal elkövetett hibáinkat próbáljuk leplezni. Második helyen állnak a színlelt érzelmek, míg a harmadikon az elkésésre kitalált magyarázatok. Az ilyen füllentések hátterében gyakran a félelem, a szégyenérzet vagy az érvényesülési, nagyzolási vágy áll.

Férfiak, nők, mindenki

A férfiaknak 36, a nőknek pedig 27 százaléka vallja, hogy rendszeresen hazudik kisebb-nagyobb dolgokban. Bár egy párkapcsolatban is előfordulhatnak bocsánatos füllentések, az őszinteség itt mindennél fontosabb. Ha a viszony kezdetén azért hallgatunk el bizonyos dolgokat, hogy a másikban jó benyomást keltsünk, az még nem tragédia. Vigyázni kell azonban, hogy ne akarjunk egészen másnak látszani, mint amilyenek vagyunk. Ebben az esetben ugyanis elkerülhetetlen a csalódás.

A rendszeresen füllentőkhöz tartoznak azok is, akik különösebb ok nélkül, furcsa kényszerből hazudoznak folyton. Dr. Almási Kitty szerint ők antiszociális személyiségzavarban szenvednek.
- Lelkiismeret-furdalás nélkül, rezzenéstelen arccal hazudnak úgy, hogy elhisszük nekik, amit mondanak, és ráadásul még szimpatikusnak is tűnnek. Ilyen emberekhez köthetők a nagy botrányt kavaró, sokak kárára elkövetett csalások, ahol mindenki hitt nekik és pénzt is rájuk bíztak. Ők például gátlástalanul képesek a bigámiára is, úgy, hogy két családban élnek egymástól független életet. Forrás: nana.hu

Hazudj nekem!

Egy férfi legyen őszinte! Kivéve, ha arról van szó, hogy mekkora a fenekem. Ha nagy, füllenthet, sőt, kötelessége füllenteni. Ha jónak találja, akkor persze mondja azt. Tulajdonképpen mindegy, milyennek találja, csak bókoljon. Elhiszem! Vagy mégse?

Nem csak elmélet

A női léleknek és magabiztosságnak kell a bók, és szinte mindegy, hogy mennyi a valóságalapja. Elhiszem és elhisszük akkor is, ha a tükör és az ész mást mond. Spontán bókokra vágyunk, amelyek elűzik bizonytalanságainkat. Mert mi, nők nagyon tudunk bizonytalankodni. Egyszerre akarunk a világ legdögösebb nője, a legtökéletesebb felesége és a legkiválóbb dolgozója lenni, és mindezért elismerést remélünk. Egy bókot. Mindennap egy bókot.

Akkor is hallani akarjuk azokat az édes mondatokat, ha tisztában vagyunk eszünk élességével és derekunk kecsességével, de akkor még inkább, ha éppen a súlyfelesleg miatt aggódunk. Pontosan tudjuk, hogy finom lett az ebéd, mi is kóstoltuk, de a kétszer szedésnél cizelláltabb elismerésre is vágyunk. Hallani szeretnénk, hogy ami jó, miattunk jó. Ezért bókolunk egymásnak is. Tudjuk, milyen jólesik, ha valaki észreveszi új frizuránkat, értékeli a vacsoránkat, és pontosan tudja, milyen divatos az a gönc, amit magunkra húztunk.

Pasik egymás közt

A pasik nem bókolnak egymásnak. Furcsán is venné ki magát, ha egymás nadrágját és frizuráját dicsérgetnék, vagy éppen megjegyeznék, „ma milyen tökéletesen sikerült a borotválkozás, olyan szép az arcod”.

Nem ilyen egyértelmű a helyzet, ha autóról, mobiltelefonról vagy számítógépről van szó. Belőlük is kitör az elismerés, de teljesen kódolt üzenetekkel. Nincsen „de szép az új autód” típusú bók, hanem azonnal a lényegre törnek: „bivalyerős a motorod!”, „kitűnő a fényezés!”, sőt, vadember módjára meglehetősen csúnya szavakat ugatnak egymás felé. Férfias bókok ezek, cicoma nélkül.

Már mondtam

Egy pasi a legapróbb bók után is kellemetlenül érzi magát, viszont egy nőnek nem lehet annyit bókolni, hogy azt megunja. A férfiak viszont legtöbbször úgy vannak a bókkal, hogy stréber szoknyapecérnek tartanak minden hízelkedőt, és egyébként is, miért mondogassák újra és újra ugyanazokat a bókokat, hiszen egyszer már mondták. Ha változik a helyzet, majd szólnak.

Egyébként pedig teljesen mindegy, hogy milyen a frizurája, mert így is és úgy is jó. Sőt, sok férfi meggyőződése, hogy a nők nem is a pasiknak csinosítják magukat, hanem egymással rivalizálnak. Nem minden valóságalap nélküli a felvetés, de ez még nem jelenti azt, hogy nincs szükség a szeretett férfi – vagy bármelyik férfi – bókjára.

Őszinte bók?

A férfiak kegyetlenül nehéz helyzetben vannak. Bókolniuk kell, ráadásul őszintén. Mert hiába szajkózza a „Hogyan kerüljünk közel a csajokhoz?” című kézikönyv, hogy ma már a legtöbb bók elcsépelt, hiteltelen. Nincs nő, aki kétkedés nélkül boldogan elhinné, ha azt mondják neki, hogy „hú, de szexi vagy!”, „te vagy a legokosabb nő az ismerőseim között!”, „te vagy a legjobb barátom!”, „tudom, hogy jó anya leszel”, „teljessé teszed az életem”.

Közben nekünk, csajoknak sem könnyebb a helyzetünk, mert akár egyik lábujjunkat is odaadnánk, csak hogy mi legyünk a legszexisebbek, a legokosabbak, a legjobb barát, és mi tegyük teljessé az életét. Szinte belehalunk, hogy elhihessük minden szavát, de közben ott csengenek tapasztalt és szigorú nők szavai, hogy a férfiak csak azért bókolnak, hogy ágyba döntsék a nőket, és nem is gondolják komolyan.

Szerelmesen tudjuk, hogy vannak olyan férfiak, akiknek minden szava üres hízelgés, de azt képzeljük, hogy a mi pasink más. Szívből és őszintén beszél. Ezek után még jobban fáj, amikor két hét múlva szó nélkül lelép, és mi még mindig nem értjük, hogy miért ment el, hiszen pár napja még arról beszélt, hogy mi vagyunk álmai nője. Szokás szerint ilyenkor összeül a barátnői kupaktanács, és visszaidéznek minden mondatot, minden bókot, de logikus és mindent megmagyarázó eredményre nem jutnak. Egy idő után biztos előkerül a régi mondás, hogy „lyányom, férfinak csak akkor higgyél, ha ló legel a sírján”.

Mi a probléma?

Mi, csajok túlbonyolítjuk a bók körüli hercehurcát, a pasik pedig köztudottan utálják a bonyolult dolgokat, és végül nem csinálnak semmit. Mert az is baj, ha bókol, és az is, ha nem bókol. Az is baj, ha igazat mond, és az is, ha hízeleg. A nőknek semmi sem jó, tehát a legbiztosabb semmit sem tenni. Persze az igazi bonyodalmak csak ekkor kezdődnek. A nő kérdésekkel ostromolja a pasit: „Jó volt a vacsora?” „Milyen az új frizurám?” A pasi erre megereszt egy „jó”-t, és már robban is a balhé. A nő nem hiszi el, szeretet- és figyelemhiányra panaszkodik, a férfi pedig elképzelni sem tudja, hogy mi lett volna a helyes válasz. A vacsora jó volt. A frizura jó. Mi itt a probléma? A nők persze azonnal megértik a másik nőt, a férfiak viszont elmennek horgászni, pedig nem történt más, csak a nő egy őszinte, spontán bókra, illetve dicséretre vágyott.

Vedd könnyedén!

Ördögi kör: a nő bókra vágyik, a férfi pedig nem bókolásra született. Nem egy élhető szituáció, és a bókolás körüli balhézásból nem a szerelem táplálkozik. Viszont éppen a párkapcsolat megóvása érdekében mindenki engedhet egy keveset csökönyösségéből. A pasik mondják el, ha valami jó, mert a csajok imádnak kommunikálni, a csajok pedig elégedjenek meg havi, esetleg heti egy őszinte bókkal, és erősítsék önbizalmukat. A bókokat és a bókolást nem kell túl komolyan venni, az őszintétlen bókokon lehet nevetni, akárcsak a bókok hiányán, és néha az is bók, ami nincs benne a bóklexikonban, de szívből jön. Mi kell inkább, egy mézesmázos mondat vagy egy elismerő pillantás? Tudom, mindkettő, mert mi, nők ilyenek vagyunk. Forrás: nlcafe.hu

Kegyes hazugságok - néha muszáj füllenteni?

De miről is van szó valójában? A kegyes hazugság olyan segítő szándékú füllentés, csúsztatás, finomítás, amellyel senkinek sem ártunk. Ha például megdicséred az inget, amelyet párod választott, annak ellenére, hogy neked nem igazán tetszik, az még teljesen rendben van. Ha azonban szó szerint nevetségesen fest a próbafülkében, akkor sértődés ide vagy oda, igenis illik szólni. Persze nem mindegy, hogyan!

Az igazság nem olyan szörnyű, ha jól van becsomagolva. Egy kis játék a szavakkal, és a mondanivaló sértő éle máris kedveskedéssé szelídül. Tehát a „hogy áll rajtam?” kérdésre a jó válasz nem ez: „Röhejesen, hiszen öt számmal kisebb a kelleténél!”, hanem ez: „Közel sem olyan jól, mint a régi, és amúgy is méregdrága.” Tehát egy kis lebeszéléssel eléred, hogy partnered ne öltözzön önszántából bohócnak. Az ilyen apró trükkök hasonló helyzetekben megállják a helyüket, azonban komoly dolgok esetén jobb, ha elfelejted a finomkodást!

 Fontos kérdésekben egyszerűen elengedhetetlen az őszinteség! Tökéletes példa erre a félrelépés. Egyesek gyakran azért hallgatják el botlásaikat, hogy partnerüket a boldog tudatlanság állapotában tartsák, mondván, csupán kegyes hazugság az egész. Gabriella őszintén elmondta nekünk saját történetét:

„A férjem eltitkolta, hogy egy céges bulin csókolózott az egyik kolléganőjével, két hónap múlva azonban visszahallottam az esetet. Azt mondta, azért hallgatott, mert ostoba véletlen volt az egész, aminek semmi jelentősége. Ha ezt akkor egyből bevallja, talán én is így fogtam volna fel. Mástól hallani azonban szörnyű volt.”

Ez már közel sem a ruhapróbálás esete, éppúgy, ahogy a 38 éves Zsuzsa által elmeséltek sem férnek bele a kegyes hazugság kategóriájába:

„Zoli, a volt élettársam mindig azt mesélte, hogy azért vált el a feleségétől, mert elhidegültek egymástól. Az alkohol- és szerencsejáték-problémáiról azonban »elfelejtett« szólni, míg nem aztán magam is megtapasztaltam ezt az oldalát. Úgy érzem, ebben az esetben igenis közöm lett volna a múltjához, jogom lett volna tudni az igazat.”

És valóban, mindenkinek joga van tudni az ilyen és ehhez hasonló komoly igazságokat, hogy aztán maga dönthessen arról, kíván-e a továbbiakban is bizalmat szavazni párjának. Tehát olyan dologban, amelyen igenis sok múlik, senkinek sincs joga a kegyes hazugság álcája mögé bújni. Néha a tisztánlátás fontosabb mindenféle sérelemnél. Na és hogy mikor melyik az előnyösebb? A kegyes hazugságok törvényes használatára nincs biztos recept, azt mindig és mindenkor a jóérzés, na meg a lelkiismeret kellene hogy meghatározza.

Végül pedig, félreértés ne essék, nem csak mi gondoljuk meg kétszer, mit és hogyan mondunk partnerünknek. A legtöbb pasi ugyanis tökéletesen kiismeri magát a kegyes hazugságok birodalmában, mi bizonyítaná ezt jobban, mint a profi szintre fejlesztett bókolás. És ezzel nincs is semmi baj, hiszen melyikünk ne szeretné hallani, hogy elragadóak a hibái, hogy azért egész finom az elsózott húsleves, vagy hogy milyen jól áll az a felszedett egy-két kiló. Forrás: nlcafe.hu